1. Szám
2. Szám

1.Szám
2.Szám



1.Szám
2.Szám

1.Szám
2.Szám

1.Szám
2.Szám

1.Szám
2.Szám
3.Szám
4.Szám

1.Szám
2.Szám
3.Szám
4.Szám

1.Szám
2.Szám
3.Szám
4.Szám

 1.Szám
2.Szám
3.Szám
4.Szám

1.Szám
2.Szám
3.Szám
4.Szám

1.Szám
2.Szám
3.Szám
4.Szám

1.Szám
2.Szám
3.Szám
4.Szám

1.Szám
2.Szám
3.Szám
4.Szám

1.Szám
2.Szám
3.Szám


1.Szám
2.Szám
3.Szám

A kezdetek

Püspökmolnári területe már ősidők óta lakott volt. A halban gazdag Rába, a folyó által öntözött dús legelők és az ártéri erdők táplálékot, megélhetést, búvóhelyet biztosítottak az ide érkezőknek. Az őskor embere már biztosan megfordult itt, ezt bizonyítja egy, a Rába-parton talált bronzkori edény, amelyben gyermekcsontok voltak. Ugyancsak itt jelentős kiterjedésű őskori település nyomaira leltek.

A hazánk területén elsőként államszervezetet kiépítő rómaiak és a IX. században megjelenő frank hűbéresek között lovasnomád népek fordultak meg itt. A honfoglaló magyarok is bizonyára szívesen legeltették lovaikat a Rába-menti réteken, és itattak a folyóban, majd lassan birtokba vették a térséget. E korokból azonban csupán 3 fehérmárvány, pikkelyes római oszlop került elő Szenttamás területén.

Első írott források az Árpád-kor végéről és az Anjouk korából maradtak fenn. Őseink három települést hoztak létre, ezek: nyugaton Molnári, mellette keleten Püspöki, északkeleten pedig Szentiván. (A mai község határában, valahol a Rába-mentén volt még egy település is, Árpás, ez azonban már a XV. század végére megszűnt.) 

Szentiván falu - a Keresztelő Szent János tiszteletére épült templommal - a Sorok-patak közelében állt. 1462-ben Pálnak hívták e templom plébánosát. A templom 1590-ben már romos. Később sem találkozunk írott emlékével, csak a Szentiván dűlő és az ott előkerült faragott kövek jelzik helyét.

Molnári története

A három település közül legrégebben 1275-ben Molnárit említik a források, mint a nemes Molnár nemzetség lakhelyét. Innen származott Molnári Kelemen, aki 1417 és 1438 között volt győri püspök, és valószínű, hogy Molnári Szent Tamás titulusú templomába temetkezett. A templom és környéke a XVI. század elejére levált Molnáriról, és önálló település lett Szenttamás néven. Molnári a XVI. században a Polányi és a nádasdi Darabos, a XVII. században a Nádasdy családok birtoka volt.

A XVI. században a reformáció éri el a vidéket, ekkor Molnári lakosságának zöme is evangélikus hitre tér. A 18. században a Drégely, Foky, Prosznyák, Körmendy, Szabó és Sallér-családok birtoka a falu, ahol 22 jobbágy- és 1 zsellér-család élt. 1744-ben Sallér István alnádor kapta adományként Mária Teréziától a községet, aki elkezdett építeni itt egy emeletes kastélyt. A jobbágyok földesuruknak robottal, pénzjáradékkal, továbbá fával, fonással, kappannal és csibével, vajjal, és tojással tartoztak. Ekkor már bába is volt a faluban.

A birtok Sallér Judit és a keszthelyi Georgicont megalapító Festetics György házasságával a Festetics-családra szállt. Ők a kastélyt 1815-ben romantikus stílusban átépítették, köréje angolparkot telepítettek. A község akkor élte fénykorát, amikor Sallér Judit unokája, Festetics György, az Andrássy-kormány minisztere lakott itt. Ő a kastélybeli kápolnát és a szenttamási templomot összekapcsolva 172 hold föld átadásával 1857-ben Nagyboldogasszony titulusú apátságot alapított, a molnári kastélyban pedig modern tejgazdaságot hozott létre. Támogatta a Sopron-Nagykanizsa közti vasútvonal kiépítését, ami Molnári birtokát is érintette. A vasút aztán tovább ösztönözte a fejlődést. Halála után Molnáriban helyezték örök nyugalomra.

Tőle a cseh-morva Kinsky Zdenkó gróf örökölte a birtokot. A század végére postája és távírója is lett a falunak. 1698-ban 230-an éltek itt, 1785-ben 285-en, 1805-ben pedig 277-en. 1830-ban 344 fő volt a lélekszám, 1860-ban 303-ra esett vissza, ezt követően pedig megugrott: 40 év alatt 642-re nőtt a község állandó lakóinak száma!

Püspöki története

Egy 1345. évi oklevél említi először a legkeletibb települést, Püspökit. Nevét onnan kapta, hogy a győri püspökség birtoka volt. 

1571-ben 28 telkes jobbágy lakott itt, akik uruknak - még a következő évszázadban is - pénzjáradékkal, robottal, továbbá sertéssel, tűzifával, kaláccsal és kappannal tartoztak. 1549-ben Bakyth Péter a község birtokosa, majd újra a győri püspökség. Egy évszázad múlva urasági halastóról, makktermő erdőkről írnak a források.

1767-ben 32 jobbágytelek állt itt, továbbá 9 házas és 3 ház nélküli zsellér élt itt. A község hamarosan a szombathelyi püspökség birtoka lett. Halászó, pákászó emberekről is írnak a források, de hajómalom, utóbb vízimalom is állt.

Püspökiben az 1600-as évek végén 140-en éltek, a II. József-korabeli népszámlálás (1785) 258 lakost talált, 20 év múlva már csak 187 fő volt. 1830-ban 240-en, 1870-ben 365-en, a századfordulón pedig 442-en éltek Püspökiben.

Szenttamás története

Szenttamás község Molnári és Püspöki közé települt nagyon kevés házzal. Birtokosai is részben a két szomszédos település urai közül kerültek ki: a győri, később a szombathelyi püspökség, illetve a molnári birtokos családok (Sallér, Festetics, stb.) tulajdonában állt, ám mellettük szegényes körülmények között élő kisnemesi családok is laktak itt: pl. a Zongor- és a Gosztonyi-família, vagy a Babos család, mely nemesi előnevét is Szenttamásról vette. A XVIII. század elején a Babos, Péchy, Domján és Szajki-családok laktak itt.

Az alacsony lélekszám és a két nagyobb község közé "beszorított" helyzet ellenére Szenttamás mégis jelentős volt: temploma és iskolái révén.

A falu eredetileg a templomot és környékét jelentette, és Molnárihoz tartozott. Egy forrás úgy említette, mint a "molnári Szent Tamás egyház". Egy 1505-ben kelt oklevél említi először különállóként "Zenth-thamas" falut. Már az Árpád-korban állt itt templom - ahova Molnári Kelemen győri püspök temetkezhetett -, amit 1572-ben átépítettek.

A reformáció Szenttamást is elérte, a három egykori település evangélikus anyaegyháza itt állt, számos lelkész neve is fennmaradt a korból. 1674-ben azonban már újra katolikus plébános élt itt. Egy 1697-es forrás szerint a templom romos, 1701-ben azonban a kegyúr Nádasdyak megbízásából Perénthi Mór János kőműves és Long Tamás szombathelyi ács újjáépítették. Az utolsó helybeli evangélikus lelkész nevével 1725-ben találkozunk.

Katolikus plébánosról és plébániaházról ekkoriban nem tudunk; az itteni katolikus hívek 1713-ban Rumhoz tartoztak. A Molnáriban birtokos Sallér István alnádor 1731-ben megkezdte a templom újjáépítését, majd feleségével együtt ide is temetkezett, e példát több utóda is követte. 1780-tól a templom boltozatos. Ekkor már Rábahídvég filiája, egészen az önálló plébánia Sallér Judit által történt 1832-es felállításáig.

Molnári és Püspöki gyerekeinek tanítását is Szenttamáson, az itteni katolikus és evangélikus elemi iskolák végezték. Már az 1600-as évekből van tudomásunk evangélikus tanítóról. 1875-ben a katolikus iskolában 102 gyerek, az evangélikus iskolában 32 gyerek tanult.
Szenttamás lélekszáma az alábbiak szerint alakult: 1698-ban 80 fő élt itt, 1785-ben 125 főt számláltak össze, 1805-re ez 71 főre esett vissza. 1830-ban 176-an, 1870-ben 20-an, 1900-ban 229-en éltek itt.

Községünk utolsó évszázada

A XX. század hazánk számára két világháború, gazdasági válságok és a trianoni békediktátum formájában sorscsapásokat hozott, ám községünk számára e század az egyesülést hozta el. 1907-ben mindhárom falu a Rába előnevet vette fel, s lett Rábamolnári, Rábaszenttamás és Rábapüspöki. Az I. világháború mindhárom községtől áldozatokat követelt, összesen: 42 főt. Hőseinknek a templom külső falán elhelyezett tábla állít emléket.

Az 1920-as évek a birtokszerkezetben is változást hoztak. A gróf Kinsky-család eladósodása következtében a hitelezők a 27 szobás kastélyt lebontatták, az angolpark évszázados fáit kivágták, az apátság is megszűnt. A földreform következtében 185 hold földet osztottak ki az igénylők között, 70 család pedig 350 négyszögöles házhelyet kapott. A püspöki malom az 1930-as évek elejétől modern hengermalommá vált; ennek épülete - igaz, már a Rábától távolabb - ma is fennáll.

1922-ben a 3 község közös körjegyzőséget állított fel Rábamolnári székhellyel (addig a rábahídvégi körjegyzőséghez tartoztak).1929-ben pedig Rábapüspöki és Rábaszenttamás egyesült Püspöktamási néven, Rábamolnári ekkor még önálló maradt. Püspöktamásiban ekkor 695 fő élt, Rábamolnáriban pedig 637 ember.

A II. világháború 1945. március 30-án ért itt véget. Községünk határában is súlyos harcok folytak, a vasútállomás pedig légitámadások célpontja volt. A háború utolsó éveiben 150 erdélyi is menedéket talált a két községben. A II. világháború számunkra 35 hősi halottal járt, akiknek emlékét csak a rendszerváltáskor lehetett megörökíteni a templom falán.

Az 1945-ös földreform során 283 hold földet osztottak fel a parasztok között, ám az egyéni gazdálkodást csak a téeszesítésig élvezhették. A kommunista diktatúrát községünk lakói is megszenvedték: sokakat meghurcoltak, bántalmaztak, tönkretettek.

1949-ben Püspöktamási és Rábamolnári egyesülésével létrejött a mai község, Püspökmolnári, melynek akkor 1316 lakója volt. Megindult az addig elkülönült részek egybeépülése, majd a modernizáció (villanyvilágítás, emeletes házak építése, a '80-as években a vezetékes ivóvíz és a telefonhálózat kiépítése, majd a rendszerváltás után a vezetékes gáz).

1956 tavaszán megindult a téesz-szervezés: a püspöki falurészen a Rába, a szenttamási részen a Szabadság, a molnári részen pedig a Szorgalom MTSZ jött létre, ám ezeket az 1956-os forradalom elsöpörte. A forradalmat követő megtorlás községünket is elérte. A téeszek újjászervezésére 1960-ban került sor, ám még abban az évben egyesítették őket Rába MTSZ néven.

A falu 1977-85 között Vasvárhoz, azt követően a Rábahídvégi Közös Tanácshoz tartozott. A rendszerváltás megteremtette a lehetőséget a gazdasági fejlődésre önálló közigazgatási keretek között. Községünk 1991. január 1-én ismét az önállóság útjára lépett. Ekkor 928 fő élt településünkön, jelenleg a létszám 900 fő körüli.

Részletes falutörténet olvasható Kuglics Gábor: Püspökmolnári története c. könyvében (kiadva: 2010.), mely 1.000 Ft-ért megvásárolható a Polgármesteri Hivatalban.

További helytörténeti cikkek olvashatók a Püspökmolnári Hírözön c. újságban és a www.kugi.blog.hu címen.

Helytörténeti monográfia Püspökmolnáriról

A községi önkormányzat finanszírozásában elkészült községünk helytörténeti monográfiája. A falu múltjáról ez az első ilyen munka. Szerzője Kuglics Gábor történész, aki 10 éve kutatja a település történetét, és kutatási eredményeinek szintézisét adta közre. A 120 oldalas kötet egy bronzkori lelettől a rendszerváltásig mutatja be a település történetét, adatokkal, térképekkel, fotókkal gazdagon illusztrálva. A kötet végén külön rész mutatja be a falu híres szülötteinek, lakóinak életrajzát.

Helyi értékek